Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Baj az elmebaj?!

2009.10.10

Baj az elmebaj?!

Kép

 

Aki falun lakik, hamar bekerül egy közösség vérkeringésébe, és rövid idő alatt kialakul róla egy kép, születik egy pletyka, melyen az idő vagy finomít vagy nem. Ismerek olyan felnőtt egyedeket, akiknek komplexusos-antiszociális viselkedésindexén az idő múlása sem sokat segített. A közvélekedés szerint a hülyeség ragályos. Vajon az elmebaj is? Mostanság mintha elszaporodtak volna az utat tévesztett ok nélkül okoló halandók, akik keservüket olthatatlan gyűlölettel fűszerezik. Megmérgezik maguk körül a levegőt, mottójuk a következő: „Nekem fá[Ide írhatja be a dokumentumból idézett szöveget vagy egy érdekes kérdés összefoglalását. A szövegdoboz a dokumentum tetszőleges pontján elhelyezhető, és formázását a Szövegdoboz-eszközök lapon adhatja meg.

j, hát fájjon neked is!” Mondják ezt, csak sokkal szaftosabban! Ugye Önök is ismernek ilyen embereket? A társadalom keselyűit, akik alkalomról alkalomra rávetik magukat békés társaikra. Ó, a fent nevezetteket nem lehet semmilyen „emberi” nyelven megszólítani; Isten- és ember káromló szavakat csöpögtetnek szájukból akkor is, ha egy pohár vizet kérnek. Mellesleg közveszélyesek humánum, etikai és kulturális szempontból.  Szomorú valóság: az átlagpolgárnak, hogy méltósággal járjon el egy vitás ügyben – nincs esélye, tehetetlen a bajjal szemben, amit az elme okoz. Pontosabban szólva az elme zavara kavar nagy katyvaszt, és a törvénytisztelő állampolgár hamar szembesül a rémálommal: a törvény szerint jogaik vannak az agyi defekteseknek is. Hisz ki vállalkozna arra az őrültségre, hogy bajos szomszédját-haragosát pellengérre állítva, jogi tortúrát kezdeményezzen ellene? Nos, belátható, ez nonszensz! Az, hogy nem teljesen beszámítható valaki, csak annak fontos, aki nap, mint nap kénytelen eltűrni az elmebaj szélsőséges megnyilvánulásait, pl.: egy-egy brutálisan megkínzott termő fa kivágását, sziszifuszi méretű kőgörgetegeket az út mentén (megjegyzem balesetveszélyesek), tengernyi szitkozódást-átkozódást sőt a legdurvább kommunikációs zavart is: amikor  az a „valaki” „beszól” a gyerekeknek szidva anyjukat-apjukat. Semmi sem lehet dühítőbb, mint az a szánalmas próbálkozás a másik ember megalázására, amikor annak gyerekeit használja fel eszköznek. Annyi gond-baj van a világban, nálunk is, szép Kárpátaljánkon, miért kell néhány „eszét vesztett szeretetet rég eltemetett embernek” tovább fokozni, gerjeszteni a sok pocsék indulatot.  Hajaj, sóhajt fel a közember! Hát már mindent szabad? No sebaj, az Isten nem ver bottal…

 

Bodnár Diána

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

tiszahát

(boróka, 2009.10.12 10:54)

Kedves szerkesztő hölgy netalán önt érte ilyen atrocitás? Az már durva ha a gyermekeket is belekeverik a személyeskedésekbe.