Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Településtörténet

2008.08.03

TISZAPÉTERFALVA

PÉTERFALVA, 1946-tól ukránul Petrove, majd Péterfalva, magyar település. Községi tanácsa helyben. A Tisza jobb partján terül el, 27 km-re Nagyszőlőstől, 9–10 km-re fekszik a tiszaújlaki, illetve a nevetleni vasútállomástól. A falun halad keresztül Beregszász, illetve Nagyszőlős irányából a Tiszaújlak–Feketeardó–Királyháza közút, illetve az Ungvár–Beregszász–Halmi (Románia) országút. A  legközelebbi határátkelők: 6  km-re van a Tiszaújlak-Tiszabecs magyar-ukrán, 1o km-re található a Nevetlen-Halmi (ukrán-román) határátkelő. Földrajzi koordinátái: é. sz. 48° 04′ 00’’, k. h. 22° 55′ 21’’ Időzóna: EET, UTC+2

Lakossága: 1910-ben 824, 1938-ban 811, 1940-ben 765, 1944-ben 765, 1969-ben 1434, 1982-ben 1722, 1989-ben 1722, ebből magyar 1600, 2001-ben 2016, ebből magyar 1937.

·        Munkaképes lakosság, a szavazók száma: 15o9, ebből magyar 1416. 

Az önkormányzathoz tartozó községek: TISZABÖKÉNY, TISZAFARKASFALVA, PÉTERFALVA, TIVADARFALVA, FORGOLÁNY. (Ezek közül már csak 3 létezik hivatalosan: Tiszabökény, Péterfalva, Forgolány)

Nevének magyarázata: „A magyar Péter személynévnek és birtokos személyraggal ellátott falu főnévnek az összetétele. A német Petersdorf „Péterfalva” a magyarral párhuzamos német névadás eredménye.” Legkorábbi történeti adatok: 1220: Villa Petur (VR. 52), 1369: Peturfalva (Kázmér 174).

Fényes Elek leírása 1851-ből: „Péterfalva”, Bereg-Ugocsa v., magyar nemes helység: 12 római, 98 görög katolikus, 427 református, 14 zsidó lakja, református anyatemplommal. Határa, amelyet északról a Tisza zár, fekete porhany föld, s igen buja, csakhogy a népességhez képest szűk, a fában is szükséget szenved. Út. p. Halmi.”

Múltjából: Péterfalva kedvező fekvésének, jó talajának és éghajlatának köszönheti, hogy a honfoglalás előtt is lakott terület. Határában egy őskori település maradványaira bukkantak. 122o-ban Villa Petur néven említik először. A XIII. századból több olyan okirat maradt fenn, amely említést tesz Péterfalváról. Szabó István Ugocsa vármegye c. munkájában utal a falu névadójára. Szerinte „azzal a Peturral azonos, aki már a váradi regestrumban szerepel”, vagyis a település annak a Péternek a nevét viseli, aki testvéreivel, Pállal és Ivánkával együtt 1300 körül Fancsal nevű földjét elhatárolta a bökényi birtokosok, ezek között Öszény és Öszöd földjétől. A későbbi évszázadok folyamán a legnagyobb csapást az 1717-es tatár betöréskor szenvedte el a falu népe.

A két háború kozott a községhez tartozó külterületi lakott helyek: Esztinka major, György-tanya, Poncz tanya, Szabó tanya. Iparvállalatai: daráló és olajütő malom, vízimalom.

A trianoni békeszerződésig Ugocsa vármegye Tiszántúli járásához tartozott.

A csehszlovák időben a falu neve Petrovo, iskolái: magyar állami népiskola 2 osztállyal, 2 tanítóval (1 cseh tanárral), református magyar népiskola 2 osztállyal. Egyháza: református. 1944 októberéig iskolaügye alig változott.

Az 1945-ös levéltári adatok szerint ebben az időben 110 férfi ismeretlen helyen tartózkodott. A sztálinisták által elhurcoltak közül 23-an odahaltak.

Gazdasága: A privatizáció előtt a település földterülete a Határőr Agrárcéghez  tartozott. Bíró Andor elnöklete idején korszerű, jó munkafeltételeket és keresetet nyújtó mezőgazdasági nagyüzemként vonult a történelembe. Jelenleg  az itteni földterületeket aegykori kolhoztagok között privatizálták, amelyeken farmerek, mezőgazdasági vállalkozók,stb. gazdálkodnak. Több vállalkozás indult be,ezek közül néhány német, orosz  és olasz tőkével rendelkezik. Sokan Magyarországra és  máshová járnak dolgozni. Módos, rendezett, hagyományőrző község.

Hitélete: Református egyháza 1640-ben keletkezett. Híveinek száma több mint  500 fő. A falu 1989-ben visszakapta a templomot. Élnek itt római és görög katolikus, ortodox hitű családok. A görög katolikus közösség 2oo7-ben  új görög katolikus templomot épített  és szentelt fel, ahol a liturgia nyelve magyar. Jelentősen megnőtt a Jehova tanúi szekta híveinek száma is, akik a görög katolikus templom tőszomszédságában egy közösségi házat építettek fel. Az ortodox felekezetűek is a templomépítés mellett döntöttek.

Anyanyelvi intézményei: A községnek 1945-től magyar tannyelvű, 1947-től általános, 1956-tól középiskolája van. A Brezsnyev-korszak végén a túlbuzgó szülők kérésére orosz nyelvű osztályt is indítottak, ahol a magyar nyelvet idegenként tanulták. Az 1989/90-es tanévben 71-en jártak orosz osztályba. Az 1991-es tanévben megszüntették az orosz osztályokat. Az 1991/92-es tanévben 292 gyereket 33 pedagógus oktat. A tanintézet felvette a Kölcsey Ferenc neves költőnk nevét.

Óvodája magyar tannyelvű.

Művelődési otthona 600 férőhelyes, gyakoriak a magyar rendezvények, táncmulatságok. Falai közt több folklórcsoport is működik. Könyvtárában több mint 10 ezer kötet található, de magyar anyaga itt sem felel meg a növekvő igényeknek, állománya hiányos. Művészeti iskolája több mint 150 tanulóval, 20 zenepedagógussal hét osztályos, magyar nyelven is oktat az orosz, ukrán mellett. A községben 1986-ban megalakult a Móricz Zsigmond Magyar Klub, később megszűnt. 2ooo-ben újjáalakult Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület néven, elnöke: dr. Minya József.  2oo5-ben alakult a Pro Patria Magyarságért Civilszervezet. 1985-ben 124 tagú műkedvelő dal- és táncegyüttes alakult, amely a Tisza nevet vette fel. Az Agrárcég felszámolása előtt megszűnt.  Jelenleg kisebb hagyományőrző csoportok tevékenykednek és a vidék magyar dal-, zene- és tánckincsét ápolják s viszik színpadra. A falu és a Tisza közötti töltés 5 hektáros térségén szabadtéri színpad, a nagyvárosokra jellemző vidámpark, sportkomplexum és pihenő park, parasztcsárda létesült.

Civilszervezetei: a KMKSZ tiszapéterfalvi szervezete, az UMDSZ tiszapéterfalvi szervezete külön-külön érdekképviseleti tevékenységet is folytatnak.

 Emlékhelyei, nevezetességei: Református temploma az 1700-as években épült. 1989 előtti években hatóságilag bezárt templomából Medveczky Miklós képzőművész által díszített ravatalozót alakítottak ki. A gyülekezet később úgy döntött, hogy a freskókat nem távolítják el.

Itt született Komáromy András (1881–1931) levéltáros, irodalomtörténész, az MTA levelező tagja. Részben Ugocsa megye történetével és családtörténetével foglalkozott. A péterfalvai márványtábla így emlékezik róla:

E falu szülötte
Komáromy András
1861–1931
Levéltáros, irodalomtörténész,
történész, az MTA levelező tagja.
Állíttatta a
MÉKK NJSZ és a MZsKE
2002. VIII. 9.

 

– Itt született Kiss Ferenc (1928 -1987) Magyarországon elhunyt irodalomtörténész, kritikus,  haláláig az MTA Irodalomtörténeti Intézetének tudományos munkatársa. Tisztelői a helyi magyar középiskola falán emléktáblát helyeztek el.

 E faluban született és töltötte ifjú éveit
Kiss Ferenc
1928–1999
a XX. század kimagasló
József Attila-díjas irodalomtörténésze.
2001. XI. 16.
Állíttatta a MÉKK és a MZSKE

A hagyományőrző községben megfordult Móricz Zsigmond, Bartók Béla és Balogh Edgár.

A Péterfalván található György-kastély falán 2003. augusztus 20-án megkoszorúzták az épület névadójának, György Endrének az emléktábláját, amelyet falunap keretében lepleztek le. Az emléktábla szövege:

 E kastélyt építtette és nyári lakként használta
György Endre
Huszt, 1848. III. 18. - Budapest, 1927. I. 15.
Magyarország egykori földművelésügyi
minisztere, közgazdasági író a MTA tagja.

Állíttatta a Tiszapéterfalvai Képtár vezetősége
2003. VIII. 20.

 

 

1987-ben a helyi György kastélyban megnyílt a Péterfalvai Képtár. Az állandóan növekvő tárlat anyagai teljes egészében Kárpátalja festőinek alkotásai (Koczka András, Erdélyi Béla, Boksay József, Kontratovics Ernő, a Medveczky házaspár, Horváth Anna, Sütő János, Habda László, Kassai Antal, Vaszil Szkakandij és mások). MÉKK Munkácsy Mihály Egyesülete kezdeményezésére 2oo7-ben alakult meg a Tiszaháti Munkácsy Mihály Művésztábor. Azóta  kárpátaljai alkotók töltenek itt közel tíz napot és    táborzáró kiállításokat rendeznek a Tiszapéterfalvai Képtárnak helyet adó György kastélyban. A tábor alapítói Balla Pál (elhunyt), Fuchs Andrea, Harangozó Miklós, Homoki Gábor,  Kolozsvári Katalin (Debrecen), Klisza János, Lőrincz Katalin, Réti János, Soltész Péter, Soltész GabriellaTurák Angéla. A tábor vezetői: Borbély Ida, a képtár igazgatója, Dupka György, a MÉKK elnöke.

A tiszapéterfalvaiak és tivadarfalvaiak egy csoportjának   kezdeményezésére a II. világháború és a sztálinizmus mártírjainak monumentális köztéri, árkádos emlékoszlopot állítottak 1990-ben, tervezője és kivitelezője Hadadi Csaba helyi építész.

A művelődési ház előtt áll az az emlékmű, amely az 17o3-1711-es Rákóczi szabadságharc 91 kuruc katonájának állít emléket a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület jóvoltából.

A fekete márványtáblán a következő felirat olvasható:

1703-2003
Emlékezzünk hős
kurucainkra.
Akik 1703-ban
az öt községből
II. Rákóczi
fejedelem hadaiban
91-en
harcoltak és elestek.

 

A település központjában látható Szűz Mária szobra, építtette Kónya Attila magánszemély és Archimandrit István ( a tiszabökényi és a péterfalvai ortodox hívek elöljárója.

Millenniumi emléktábla a György kastély falán. Állította a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület 2ooo-ben.

Nevezetes rendezvényei:

A Kárpátaljai Kulturális Könnyűzenei és Tánc Fesztivál (KKKTF) a helyi Tisza stadionban. (Szervezői: Albók Eduárd, Tóth Bálint, Musz Antal, Pitkin, további információ: www.kkktf.com.ua).

Kárpátaljai Magyar Történelmi  Jurtatábor, 2oo7-től  az UMDSZ ISZ szervezésében. (Szervezői: Dupka Nándor, Rezes József, Kázmér Dávid, Juhász Sándor).

Arculata: A települések közösen rendeznek falunapokat, más önkormányzati rendezvényeket.  A településnek elfogadott címere és címeres zászlaja van.

     Internet: A települést lefedi a  Kárpátaljai Magyar E-centertelenet hálózat, intézményei elektronikus végpontokkal, postacímekkel rendelkeznek.

 

Összeállította: Dupka György

Forrás: Botlik József –Dupka György. Magyarlakta települések ezredéve Kárpátalján, Intermix Kiadó, Ungvár-Budapest, 1993.176-178. old.

 

TIVADARFALVA

TIVADAR. 1946-tól ukránul Fedorove, magyar falu. Közigazgatásilag Péterfalva társközsége lett. Jelenleg már nemlétezik hivatalosan,Péterfalva részévé vált, azonban a helyi lakosok körében tovább él Tivadarfalva. A település a Tisza jobb partján terül el, kb. 28–29 km-re fekszik Nagyszőlőstől, s 10–11 km-re az újlaki vasútvonaltól. A nevetlenfalui vasútúllomásig a távolság 8 km.

Lakossága: 1910-ben 423, 1940-ben 555, 1989-ben 600, 1991-ben 630, 2oo1-ben 635.

 

Nevének magyarázata: „1358 Thywadurfalu, 1409: Theodorfalu, 1459: Tywadarfalva (A Tivadar személynévnek és a birtokos személyraggal ellátott falu főnévnek az összetétele). Az ukrán Fedorova, „Tivadarfalva” tudatos szlávosítás eredménye.”

Fényes Elek leírása 1851-ből: „Tivadarfalu vagy Tivadar, magyar falu, Bereg-Ugocsa vmegyében, 8 római katolikus, 311 református, 71 görög katolikus, 18 zsidó lakja, református anyatemplommal. Határa, melyet északról a Tisza nedvesít, igen termékeny, rétjei kétszer kaszálhatók, erdeje kicsiny”.

A trianoni békeszerződésig Ugocsa vármegye Tiszántúli járásához tartozott.

A csehszlovák időben a falu neve Fedorovo. Ekkor református magyar elemi iskola működött a községben 2 osztállyal, 2 tanítóval. Egyházai: református. 1944 október végéig közoktatásügye változatlan.

A levéltári adatok szerint a faluban, 1945 júliusában 70 férfi ismeretlen helyen tartózkodott. Az internáltak közül 22-en odahaltak.

Gazdasága: Privatizáció előtti földterülete a péterfalvi gazdasághoz tartozott. A faluból kevesen vándorolnak el. Háztáji gazdálkodása fellendülőben van. Módos, rendezett, hagyományőrző község. Sorsa napjainkban teljesen összefonódott Péterfalva mindennapi életével.

Hitélete: Református egyháza 1605-ben keletkezett. Híveinek száma  550, lelkipásztoruk Seres János.

A faluban szórványban élnek római és görög katolikusok is.

Anyanyelvi intézményei: 1945-től magyar elemi iskolája volt, de összevonással Péterfalvához csatolták, illetve ez utóbbi község iskolájába járhatnak az itteni gyermekek. Óvodája magyar tannyelvű volt, de megszűnt. Népszerű az itt működő református Líceum.

A KMKSZ-nek és az UMDSZ-nek itt nem alakult külön szervezete, a falu lakosai közül többen a két péterfalvi szervezet tagja.

Emlékhelyei, nevezetességei:

                Középkori elpusztult temploma helyébe az 1700-as években új református templom épült, azóta többször javították.

                1992-ben készült el Kárpátalja első református parókiája Hadadi Csaba építész irányításával. (8 szobája van, ahol 50 személy éjszakázhat).

                Határában két kis puszta neve és helye még ma is közszájon forog: Andrásfalva, illetve Csatóháza. Valaha létező, virágzó falvak, feltehetően a betörő tatárok pusztították el.

                A sztálinizmus itteni mártírjainak nevei felkerültek Tiszapéterfalva és Tivadarfalva közös emlékoszlopára (Lásd:Tiszapéterfalva).

    Arculata: A települések közösen rendeznek falunapokat, más önkormányzati rendezvényeket.  A településnek elfogadott címere és címeres zászlaja van.

    Internet: A települést lefedi a  Kárpátaljai Magyar E-centertelenet hálózat, intézményei elektronikus végpontokkal, postacímekkel rendelkeznek.

 

Forrás: Botlik József –Dupka György. Magyarlakta települések ezredéve Kárpátalján, Intermix Kiadó, Ungvár-Budapest, 1993. 181-182. old.

 

          TISZABÖKÉNY

BÖKÉNY, 1946-tól Bobove, magyar község, közigazgatásilag Tiszapéterfalvához tartozik. 1971-ig külön községi tanácsa volt Farkasfalvával együtt. Hivatalosan egybeolvasztották a két egymásba épülő községet. Az ukrán-magyar határ mentén és a Tisza jobb partján terül el, 22 km-re Nagyszőlőstől, 25 km-re Beregszásztól, 6 km-re a tiszaújlaki vasútállomástól. A községen halad át Beregszász és Nagyszőlős irányában a Királyháza–Tiszaújlak műút. Határában ível át a Tisza-híd. Tiszabecs-Tiszaújlak néven, 1989-től személyforgalmat lebonyolító nemzetközi határátkelő működik.

Lakossága: 1938-ban 1150, 1940-ben 1166, 1944-ben 1166, 1969-ben 1956, 1982-ben 2000, 1989-ben 2600, ebből magyar 2550, 2001-ben 2216, ebből magyar 2144.

·        Munkaképes lakosság, a szavazók száma: 16o2, ebből magyar 1568. 

 

Nevének magyarázata: „1907: Tiszabökény 1230, 1368. Buken. A Bökény helynév puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynévhez lásd a Bököny szócikkét. E személynév eredetét kellően még nem tisztázták. Némelyek az ótörök bük, erdő, sörség, bozót főnévvel vélik összekapcsolhatónak. De lásd talán a török régi nyelvi bükin, „közösülésre képtelen férfi impotens” szó is.  Neve mások szerint a régi magyar Bököny személynévből származik, ennek eredete a török bököny (bűk erdő) főnév. A megkülönböztető szerepű Tisza előtag a folyó mellékére utal. Az 1946-ban hatósági úton megállapított ukrán Bobove, Tiszabökény, az ukrán Bobovij, „bab” melléknévnek a semlegesnemű alakjából való”.

Fényes Elek leírása 1851-ből.”Bökény, magyar falu, Bereg–Ugocsa vmegyében, közel a Tiszához, 64 római, 292 görög katolikus, 186 református, 11 zsidó lakja, református és görög katolikus anyatemplommal, fekete termékeny határral. Erdeje nincs, csak bokros helyei… Út. p. Nagy–Szőlős.”

Múltjából: Tiszabökény a Tiszahát egyik legősibb települése, a Tisza és a Batár között fekszik. A megbízható gátvonal felépítése előtt a falu határát a Tisza holtágai hálózták be. Áradástól sokat szenvedett. A község elnevezése feltehetően egy bizonyos Büki nagybirtokos nevéből származik. Szabó István Ugocsa vármegye monográfiája c. munkája szerint „magyar személynévből alakult helynév”. Egy 1230-ban keletkezett adománylevélben tűnik fel először a helység neve Buken néven. Eszerint Endre királytól 2 ekényi földet kapott Farkas nevű embere, akitől különben a szomszédos Farkasfalva is kapta a nevét. Évszázadokon keresztül a Bay-család birtokolta a települést.  A falut 1717-ben a tatárok pusztították el, ezután ruszinokkal telepítették be. A 19.  században  kolerajárvány szinte a fél falut kipusztította. A századforduló után sokan Amerikába, Franciaországba és Belgiumba vándoroltak ki innen dolgozni. Ekkor hozzátartozó lakott helyek: Király-tanya, Zágony-tanya. A trianoni békeszerződésig Ugocsa vármegye Tiszántúli járásához tartozott.

A csehszlovák időben a falu neve: Beken. Iskolái: állami magyar elemi 3 osztállyal, 3 tanítóval, református magyar elemi 1 osztállyal, 1 tanítóval. Egyházai: református, illetve görög katolikus. 1944 októberéig közoktatása semmit nem változott.

1944-ben 200 férfit internáltak a sztálinisták a községből. Ebből 26-an odahaltak, 13-an a II. világháborúban estek el.

Az 1998-as és a 2000-es árvíz felmérhetetlen károkat okozott, a fél falut újjáépítették.

Gazdasága: A privatizáció előtti  földterülete a péterfalvi gazdasághoz tartozott. Háztáji gazdálkodása fellendülőben van. Sokan dolgoznak Magyarországon, belső Ukrajnában,  a szomszédos Tiszaújlakon, a busszal elérhető Nagyszőlősön, valamint Beregszász iparvállalatainál. Módos, rendezett, hagyományőrző község.

Hitélete: Református egyháza 1700-ban keletkezett. A gyülekezete kétszer is megpróbálta az árvíz borzadalmait az 1998-as és a 2001-es évben. Az első árvíz alkalmával a templom nagyon megrongálódott, így felújítási munkálatokat kellett elvégezni, mely munkálatok befejezésével 1999 december hónapban hálaadó istentiszteletre került sor. Szintén az 1999-es évben kezdett hozzá a gyülekezet az új parókia építéséhez

Görög katolikus temploma. 1751-ben egy szegényes, szalmafedeles fatemplom állt a faluban. 1770-től 1775-ig épült meg a ma is álló fatemplom. Falait mára bevakolták, tornyát és tetőzetét bádoggal fedték. Négysoros ikonosztáza a XVIII. század végéről származik. 1989-ig egy a XIX. századból származó harangláb állt a templom mellett. Helyébe nemrég újat emeltek. Kökörcsényi Pál helyi parochus 1949-től 1956-ig büntetőtáborban sínylődött, melynek emlékére emléktáblát avattak a templom falán. A templom titulusa: Szent Mihály Arkangyal templom.

Ortodox templom. 2oo7-ben szentelték fel az ortodox templomot, amelyet Papp István parochus építtetett. A liturgia nyelve magyar. 1989 után a pravoszláv és a görög katolikus gyülekezet között indulatos vita dúlt. Így vált ketté a gyűlekezet.

Árpád-házi Szent Erzsébet Római katolikus templom. 1998-tól közadakozásból, főleg a Szülőföld Alap támogatásából épül.

Anyanyelvi intézményei: 1945-től magyar tannyelvű elemi, 1949-től általános iskolája van. A közel 32o gyereket 19 pedagógus oktatja. A szomszédos péterfalvi középiskolában anyanyelvükön tanulhatnak tovább. Adományokból épült korszerű óvodája magyar nyelvű.

Több mint 200 férőhelyes kultúrházában hagyományőrző összejöveteleket szerveznek: szüreti bált, farsangi mulatságot, arató bált. Az itteni  falusi könyvtár magyar anyaga hézagos, nem elégíti ki a helyi igényeket.

2008-ban megalakult a Tiszaháti Magyar Kultúráért Alapítvány, elnöke Páva István. 

Ebben a faluban szerkesztik a Tiszaháti Hirmondó c.közösségfejlesztők lapját, főszerkesztője Bodnár Diána. 2005 óta tevékenykedik a Pro Pátria Magyarságért Civilszervezet, melynek elnöke Bodnár József. Ez a szervezet vállalta fel, hogy tanfolyamok keretében megpróbálja elősegíteni a tiszaháti magyarság ukrán nyelvtanulását; gyermekek és felnőttek részére szerveznek tanfolyamokat. 2010 januárjától szombatonként Tiszabökényben a Nőegylet szervez találkozókat.

A KMKSZ-nekés az UMDSZ-nek  alapszervezete van. Vállalt feladataikból: hagyományőrzés, az évente megrendezésre kerülő turulos emlékünnepség szervezése, művelődési ház rendbetétele, a kétnyelvű feliratok megjelenítése, stb.

Emlékhelyei, nevezetességei:

                Református temploma 13. századi, megőrizte középkori jellegét, az árvizek és pusztítások miatt többször átépítették. A 18. század első felében állították helyre mai formájában, ekkor készült kazettás famenyezete is. A klaszicista karzatok 1878-bólvalók. A szentély északi falán Újhelyi József vármegyei táblabíró temetési emléktáblája látható. A különálló harangláb harangját 1795-ben az Újhelyi család öntette. A kisebb harangon ezt a feliratot olvashatjuk: „Isten dicsőségére öntetté a Bökényi Református Szent Eklézsia a maga költségén 1795.” A nagyobb harang súlya 200 kg lehet, míg a kisebbé 104 kg.

                Bökény határában, Tiszaújlak alatt a kuruc idők emlékére emelt turulos Rákóczi-emlékoszlopot a sztálinisták lerombolták. 1989. július 16-án új emlékoszlopot emelt a helyi gazdaság Bíró Andor kezdeményezésére.

                Az 1848–49-es szabadságharc idején Fóris István helyi lakos Kossuth hadnagya volt, itt temették el a falusi temetőben.

                Itt született Bay István (1676–1742) bökényi földbirtokos, a Memoriale diarium című 240 oldalas Napló szerzője. Írásából az Ugocsa (1890. 22. száma) közölt részleteket. Bay a családi eseményeken kívül bemutatja a református egyház viszontagságait, s megörökítette az 1717-es tatárjárást is. A református templom hátsó fala alatt van a Bay család kriptája.

                A református templom falára a  MÉKK emléktáblát állíttatott  Bay István és édesapja,  Bay Mihály (164o -17o6) kuruc diplomata és naplóíró  emlékére.

                Ha Bökényből Tiszaújlak felé megyünk, megtaláljuk azt a helyet, ahol egykor Rákóczi-fája terebélyesedett a legenda szerint. A hagyomány úgy tartja, hogy 1703. július 13.-án ehhez kötötte lovát a fejedelem.

                Egy legenda másik változata úgy tartja, hogy a labancok fölött aratott győzelem tiszteletére Rákóczi kuruclegényeivel hatalmas lakomát csapott. Szalonnasütő nyársát a tisztás közepébe szúrta. Évek múlva az egykori nyársból sudár nyárfa lett.

                Bökényhez fűződik az a legenda, hogy a kurucháború idején a Bökény határában lévő Pálfűzesben telepedtek le a labancpárti Pálffy-huszárok éjjeli pihenőre. Lesben állva várták a kurucokat. Ezt megtudta egy újhelyi halász, fellármázta a bökényi embereket, akik éjfél után rajtaütöttek az árulókon.

                Hagyományőrző községben gyűjtött népdalok a Magyar dalok c. gyűjtemény legszebb dalai közé is bekerültek. Bartók Béla, Móricz Zsigmond, Balogh Edgár Tiszabökényben is gyűjtött népdalokat, egyéb régi kincseket.

                Móricz Zsigmond. A boldog ember című regényében Bökényről is írt.

                A Szirmai-Fóris család pedig kötetben adta ki a helyi népmeséket.

                Szabó Lőrinc költő Bökényben szerzett élményeit írta meg a Tücsökzene egyik versében.

                A faluban élt Kovács Margit egy sor ponyvaballada szerzője.

                II.Rákóczi Ferenc szobra. Tiszabökény központjában, nem messze az ódon református templomtól, ott, ahol a falun átvivő országút egy éles kanyart vesz, áll egy hatalmas Rákóczi-szobor, melyet Rákóczi vezérlő fejedelemmé választásának 300. évfordulóján, 2005 nyarán avattak fel. A krónikák tanúsága szerint már a szabadságharc kezdetén igen sok környékbeli jobbágy és kisnemes állt be a nagyságos fejedelem seregébe. Pontos lista a szabadságharcban résztvevőkből nem készült, ám az elesettek többségének a nevét feljegyezték. A szabadságharcban hősi halált halt harminckilenc tiszabökényi és farkasfalvi kuruc neve ettől az időtől kezdve ott olvasható a több mint két méter magas szobor talapzatán. A szobor Frech’ Ottó budapesti szobrász alkotása. Állíttatta a MÉKK.

                A MÉKK és Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület  Kökörcsényi Pál, tiszabökényi parochusnak emléktáblát állíttatott a görög katolikus templom falán. 1949-ben ugyan aposztatált, de aposztáziáját két hét múlva visszavonta. Ezért 25 évre elítélték. 1956-ban tért haza.

                Sztálini áldozatok, valamint a II. világháborúban elesett áldozatok emlékműve Tiszabökényben, Tiszabökény. Az emlékművet készítette ifj. Dupka György a helyi önkormányzat támogatásával 1996.

                Búslakodó anya, emlékmű a II. világháború odahalt szovjet önkénteseinek.

                Milenneumi kopjafa az óvoda udvarában.

    Arculata: A települések közösen rendeznek falunapokat, más önkormányzati rendezvényeket.  A településnek elfogadott címere és címeres zászlaja van.

    Internet: A települést lefedi a  Kárpátaljai Magyar E-centertelenet hálózat, intézményei elektronikus végpontokkal, postacímekkel rendelkeznek.


Forrás: Botlik József –Dupka György. Magyarlakta települések ezredéve Kárpátalján, Intermix Kiadó, Ungvár-Budapest, 1993.17o-172. old.

 

           TISZAFARKASFALVA

 

FARKASFALVA, 1946-tól ukránul Vovcsanszke, egykori ukrán, ruszin, a XIX. század végén elmagyarosodott kistelepülés, amely teljesen Bökénybe és Péterfalvába olvadt. Közigazgatásilag Bökény szerves része, de a helyiek még ma is Farkasfalvaként emlegetik és farkasfalvaiaknak nevezik magukat. A kisközség a Tisza mentén terül el, 25 km-re Nagyszőlőstől, kb. 7 km-re a tiszaújlaki vasútállomástól.

Lakossága: 1940-ben 452, 1989-ben kb. 500, 1991-ben kb. 600.

Nevének magyarázata: „A magyar Farkas (1138–1329) személynévnek és a birtokos személyraggal ellátott falu főnévnek az összetétele.”

Fényes Elek leírása1851-ből: „Farkasfalva, orosz falu, Ugocsa vmegyében, közel a Tiszához, 8 római, 114 görög katolikus, 24 református, 14 zsidó lakja. Róna határa igen termékeny, kivált tengerire, rétjei igen jók, tölgyes erdeje minden esztendőben bőséggel terem makkot. Fő urai: nagyobb részben a Farkas nemzetségbeliek, továbbá Dózsa, Balogh örökösök.”

Sorsa fokozatosan összefonódik Bökénnyel. A trianoni békeszerződésig Ugocsa vármegye Tiszántúli járásához tartozott.

A csehszlovák időben ukrán tannyelvű állami iskolája működött a községben 2 osztállyal, 2 tanítóval. 1944 októberéig egy állami elemi iskola szolgálta oktatásügyét.

Az 1945-ös levéltári adatok szerint ebben az évben 51 férfi ismeretlen helyen tartózkodott. Az internált férfiakból 9-en odahaltak.

Gazdasága: A privatizáció előtt álló földterülete a péterfalvi gazdasághoz tartozik. A faluból alig van elvándorlás, módos, rendezett község, a háztáji gazdálkodás fellendülőben.

Hitélete: A falut zömében magyar görög katolikusok lakják, 1989 után az egykori Fogarassy-kastély udvarán lévő kápolnáért szálltak síkra. Rendbehozták a falu különálló haranglábát.

Szórványban élnek itt még római katolikus és református családok is.

Anyanyelvi intézményei: 1945-től 1949-ig magyar tannyelvű elemi iskolája van, majd beolvasztották a bökényi általános iskolába.

A KMKSZ-nek és az UMDSZ-nek itt  nem alakult itt alapszervezete. Az itteniek közül sokan a péterfalvi, illetve a bökényi szervezet tagjai is.

Emlékhelyei, nevezetességei:

A faluban lévő egykori Fogarassy-kastélyban helytörténeti múzeum nyílt. Állandó kiállításán a tiszaháti magyar parasztélettel kapcsolatos anyagok tekinthetők meg, a kastély környékén pedig szabadtéri falumúzeumot rendeztek be. Gyűjteményében 1988 végén 1476 néprajzi és 2080 történelmi jellegű dokumentum, tárgy volt található.

A Fogarassy parkban skanzent létesítettek: múlt századi szegényparasztház, középparaszt ház, falusi iskola tanítólakással.

Fogarassy-kastély parkjában:

Árpádsávos kereszt a millennium tiszteletére, állíttatta a MÉKK 2ooo-ben.

Kopja fa emléktáblával az 1717-es tatár-betörés áldozatainak emlékére. Állíttatta a MÉKK 2oo7-ben.

Görög/római  katolikus kápolna. Emelte a Fogarassy család.

Arculata: A települések közösen rendeznek falunapokat, más önkormányzati rendezvényeket.  A településnek elfogadott címere és címeres zászlaja van.

Internet: A települést lefedi a  Kárpátaljai Magyar E-centertelenet hálózat, intézményei elektronikus végpontokkal, postacímekkel rendelkeznek.

 

Összeállította: Dupka György

Forrás: Botlik József –Dupka György. Magyarlakta települések ezredéve Kárpátalján, Intermix Kiadó, Ungvár-Budapest, 1993.172-173. old.

 

FORGOLÁNY

 

1946-tól ukránul Gyivicsnye, magyar falu. Közigazgatásilag Péterfalvához tartozik, 30 km-re fekszik Nagyszőlőstől, 12 km-re a tiszaújlaki vasútállomástól. Forgolány Tivadarfaluval szinte teljesen összeépült.

Lakossága: 1910-ben 668, 1940-ben 891, 1944-ben 738, 1989-ben 822, ebből magyar 806, 1991-ben 820, ebből magyar 800, 2oo1-ben 89o, ebből magyar 861.

·        Munkaképes lakosság, a szavazók száma: 633, ebből magyar 629. 

 

Nevének magyarázata: „…1320. Folgram… Puszta személynévből keletkezett magyar névadással, vö. 1300: Fulguran személynév. Az alapjául szolgáló személynév német eredetű, német régi nyelvi, Folocram. Az 1946-ban hatósági úton megalkotott ukrán Divicsne, Forgolány, helynév az ukrán divicjá „leány” származéka azon az alapon, hogy a magyar Forgolány helynévbe a lány főnevet értették bele.”

Fényes Elek leírása 1851-ből: „Forgolány magyar falu, Bereg–Ugocsa vmegyében: 12 római, 98 görög katolikus 540 református, anyatemplommal. Földje porhanyós, fekete, s igen termékeny, rétjei kétszer kaszálhatók, tölgyes erdeje van.”

Múltjából: Az Árpád-kori települést 1320-ban Forglam néven említik először. Nevét egykori birtokosáról az ugocsai kisnemes Forgolanról kapta, aki valószínűleg flamand telepes volt. Egyébként a falut  tatárjárás is pusztította, majd erre a településre is  német, flamand telepesek jöttek az 132o-as években.  A falut 17. – 18. században ruszinokkal telepítették be, de túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Ugocsa vármegye Tiszántúli járásához tartozott.

A község a Rákóczi szabadságharc idején jutott először történelmi szerephez, egy labanc csapat szenvedett itt vereséget.

A csehszlovák időben a falu neve Forgolán. Ekkor református magyar népiskolája volt 2 osztállyal, 2 tanítóval.

1944 őszén a sztálinisták 64 férfit hurcoltak el, 23-an odahaltak.

Gazdasága: A privatizáció előtti földterülete a péterfalvai gazdasághoz tartozott. A faluból elvándorlás alig tapasztalható. Rendezett, hagyományőrző, módos község. A háztáji gazdálkodás fellendülőben van.

Hitélete: Református temploma 1780-ban épült klasszicizáló barokk stílusban. 1844-ben leégett, 1854-ben állították helyre. Ma 600 híve van. 1948-ban Asszonyi Istvánt, a falu református lelkészét koncepciós perbe fogták, 7 évre elítélték, 1992-ben hunyt el az észtországi Tallinnban, ott is temették el. Haranglábja a XIX. századból való. Az itteni görög katolikusok a XX. század folyamán a fából készült harangláb mellett imádkoztak. A templom építését 1995-ben kezdték és 1999-ben fejezték be.

 

Anyanyelvi intézményei: A községben 1945-től magyar tannyelvű elemi, 1952-től általános iskola működik. A mintegy  110 gyereket 18 pedagógus oktatja. A gyerekek tovább tanulhatnak anyanyelvükön a közeli péterfalvai középiskolában és a Tivadarfalui református Líceumban.

Óvodája magyar nyelvű. Falusi könyvtárában 5 ezer kötet könyvnél több található, a magyar anyag azonban hiányos. Kultúrháza különféle rendezvények gyakori színhelye.

A KMKSZ-nek és az UMDSZ-nek alapszervezete van. 1989. június 18-án alakult 163 taggal, elnöke Vass Mária. Vállalt feladataikból:  a néphagyomány megőrzése,  a falu közösségi életének megszervezése, érdekvédelem, stb.

Emlékhelyei, nevezetességei:

A  Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület állíttatta a II. világháború és a sztálinizmus mártírjainak emlékművét.

Néphagyomány:

A néphagyomány szerint a falu egy megtörtént esemény alapján kapta a nevét. Valamikor régen a falu mai területén folyt a Tisza, melyben veszélyes örvény kavargott. A közelben lakó erdész lánya egy kancsóba vizet akart meríteni a Tiszából, de belecsúszott a vízbe, az örvény pedig elkapta és forgatta a víz felszínén. A lány segélykiáltását meghallották a mezőn dolgozó emberek és kiabálni kezdték: "Forog a lány, forog a lány." Az egykori örvény helyén, miután a Tisza megváltoztatta medrét, egy település keletkezett és a Forgolány nevet kapta.

Arculata: A települések közösen rendeznek falunapokat, más önkormányzati rendezvényeket.  A településnek elfogadott címere és címeres zászlaja van.

Internet: A települést lefedi a  Kárpátaljai Magyar E-centertelenet hálózat, intézményei elektronikus végpontokkal, postacímekkel rendelkeznek.

Összeállította: Dupka György

Forrás: Botlik József –Dupka György. Magyarlakta települések ezredéve Kárpátalján, Intermix Kiadó, Ungvár-Budapest, 1993.152-153. old.

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.